Mielőtt Eperről jellemzést írnék, először is szeretnék köszönetet mondani Kertész Sándornak és Eppel Jánosnak, akiknek a jóvoltából Eperke hozzám került. (Nem sokkal egyébként az anyja - Zsömi - is családunk tagjává vált.) Jellemző, hogy Epert már kölyökként is makrancos természetének köszönhetően adták nekem tenyész- és munkakutyának. Eper rendkívül forróvérű, akaratos, de nagyon ragaszkodó, csupa szív, vidám kutya. Vadászati képességei olyannyira kimagaslóak, hogy alig két évesen III. helyezett lett a Vitéz Halászy Sándor vércsapa versenyen, mindemellett 5 hónapos kora óta rendszeresen eljár velem kacsa és fácánvadászatokra. A vadért tűzön, vízen átmegy, kiváló orral keres, és stabilan áll, mindent feltétel nélkül apportíroz, így pl. fél évesen egy rókát, a vércsapa végén pedig a kihelyezett vaddisznó bőrt is megpróbálta odahozni hozzám (csak nem bírta el). J

Túlfűtöttsége okozott ugyan nehézségeket kiállítási karrierje kezdetén (és időnként még mindig), kénytelen voltam szöges nyakörvvel (eddig még egyetlen más kutyánál nem kellett alkalmaznom ezt a kiképző eszközt!) megértetni vele, hogy a pórázon nem szabad őrülten száguldozni, és ha én mellette futok, akkor neki nem kell előttem ezerrel kajtatnia, de végül megértette (???).

Azóta kiállításokon is sikeresen szerepel, HCH várományos, az alapvizsgát maximum ponttal, az ÖTV vizsgát közel maximális pontszámmal, I. díjban teljesítette.

Rendkívül gazda centrikus, ragaszkodó, a vadászatnál nagyobb élvezet nem létezik számára. És bár itthoni makrancossága másra engedne következtetni, a vadászatokon teljesen megváltozik. Szót fogad, folyamatosan kapcsolatot tart, követi az utasításokat, egyszerűen neki ez az élete, itt képes leginkább úgy viselkedni, mint egy igazi jó magyar vizsla.